Egy különleges novelláskötet. Olyan kis könyv, amit nem lehet letenni, ahogy az írónő többi könyvét sem. Egy szuszra faltam fel, olyan mohón, olyan élvezettel, mint a gyerek a triplaadag fagyit nem félve, hogy elcsapja a hasát.
A novellákkal gyakran vagyunk úgy, hogy kicsit háttérbe szorítjuk őket, mert, ha már olvasunk, akkor legyen az regény, amely gördül és, ha valóban jó, akkor magával is ránt.
Péterfy-Novák Éva könyve lavina. Minden egyes írása úgy ragasztja az olvasó figyelmét a lapokra, ahogy a legjobb pillanatragasztó sem. Keresetlen őszinteséggel és a rá jellemző bátorsággal nyúl bele a történetek közepébe és görgeti le a hamis leplet a hazugságokról, megcsalásról és a mindent elsöprőnek hitt szerelmekről.
Szereplői a mindennapjaink részesei és cseppet sem hősiesek vagy különlegesek. Olyan, mint bárki. Pletykáznak, hamisan vádaskodnak, féltékenykednek és keresik az elvesztett boldogságot ebben az összekutyulódott világban. A boldogság-vadászat illúziója az, ami az olvasót azonnal lebilincseli. Tökéletesen felépített történeteiben már az első sorokban felsejlik, nem lehet minden rendben, az nem a valóság. És ez be is igazolódik. A legjobb barátok követik el a legnagyobb árulást, a legféltettebb házasságok omlanak össze percek alatt, mert a papírból épített várakat gyorsan elsodorja a szél.
Minden történet mögött az esendő ember áll, akit szánunk vagy elítélünk. De bárhogy is teszünk, azok is mi leszünk. Vannak és lesznek is kemény dolgok az életünkben, nekünk kell eldöntenünk, képesek leszünk-e megbirkózni velük, vagy hagyjuk, hogy leterítsenek bennünket. Ilyen ez a könyv is.
Én betonbiztos rajongója és hű olvasója lettem Péterfy-Novák Évának. Aki csak teheti, olvassa őt! Szívből ajánlom.
Imre Hilda