Móra Ferenc Kiskunfélegyházán, szellemi gazdagsággal született, egy nagyon szegény családban. Apja, Móra Márton szabó volt, édesanyja Juhász Anna pedig pék.
A család pénzügyi nehézségei miatt óriási nehézségek árán végezte tanulmányait. A budapesti egyetemen szerzett diplomát földrajz és történelem szakon, de csak egy évig dolgozott tanárként a Vas megyei Felsőlövőn.
Az ifjúsági irodalom kiemelkedő alakja volt. A párhuzamos karrierje, mint muzeológus, 1904-ben indult el, a szegedi egyesített könyvtár és múzeumban. 1917-ben nyerte el az igazgatói tisztséget, amit 1934-ben bekövetkezett haláláig látott el.
Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány 1902, Szegénysoron 1905). 1905-ben, Pósa Lajossal való megismerkedése után az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését.
1905-től az Én újságom című lapban írt. 1922-ig több mint 1000 írása jelent meg. Szoros barátság fűzte Juhász Gyulához. A múzeumi évei alatt 104 ásatáson működött közre, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg.
Móra Ferenc tagja volt a Dugonics Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének, a Magyar Szabadkőművesek Társaságának, valamint a Kisfaludy Társaságnak.
1934. február 8-án, Szegeden halt meg.