35 éve hunyt el Romhányi József költő
A rímhányó Romhányiként emlegetett zseni pimasz éleslátásával szinte egyszerre mutatott rá emberi gyengeségeinkre és a magyar nyelv nagyszerűségére. Véleményét, intelmeit gyakran rajzfilmfigurák vagy kedves állatkák szájába adta, s bármily könyörtelen véleménnyel is bírt rólunk, nevettünk briliáns humorán.
Nagytétényben született 1921. március 8-án. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte. A Zeneakadémián tanult brácsázni, majd egy baleset következtében eltörött az ujja, így végül opera szakon végzett.
A háború alatt elvitték a frontra, majd hadifogságba került.
"A fogságom idején, elsősorban zenész lettem. A Cseh Filharmonikusok néhány katonaként fogságba esett tagjával lágerzenekart alapítottunk, mellyel rendszeresen fel is léptünk. Zenészként különböző kiváltságokat élveztünk, például gyakran osztottak be konyhai szolgálatra".
„Körülöttem füstös üstök:
készül a früstük!
Izmaim már merevek,
úgy kavarok-keverek.
És sűrű cseppet izzadok, hogy hízzatok!”
(Ifjonci versek: Amikor szakács voltam a fogságban).
Huszonöt évesen tért haza. Próbált megélni valahogy, verseit adta el különféle újságoknak, közben újakat is írt. Fordulópont azt volt, amikor Várkonyi Zoltán volt diáktársa beszervezi egy akkori divatos ún. haknibrigádba. Az ő segítségével kezdett el tehát haknizni mint konferanszié költeményeivel – óriási sikerrel. A sok borzalom után, amit az emberek átéltek a háborúban, vágytak egy kis szórakozásra. Televízió híján pedig színházakban, szórakozóhelyek pódiumain állandóan vidám műsor volt terítéken és a közönség szórakozhatott.
Fellépéseinek köszönhetően Romhányi egyre népszerűbb lett, a magyar szórakoztató ipar egyik legnagyobb alakjának számított.
255 éve született Batsányi János költő
1763-ban született a Zala vármegyei Tapolcán, polgári származású családban. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és a pesti piaristáknál végezte iskoláit. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát. Ekkor már négy nyelven verselt: magyarul, latinul, németül és franciául.
Joggyakornokként került Orczy Lőrinc báró pesti házába, ahol a ház fiának tanítója lett. Orczy megkedvelte és szívesen látta szalonjában, ahol a felvilágosodás korabeli értelmiségi ifjúsággal is találkozhatott.
Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). Országszerte sokan csatlakoztak hozzájuk. Elindították a Magyar Museum (1788–1792) című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. Azonban a szerkesztők, különösen a radikális Batsányi és az óvatosabb Kazinczy között rögtön meg is indult a politikai vita: Kazinczynak nem tetszett, hogy az ő írását (a lap beköszöntőjét) Batsányi átszerkesztette és élesebb hangvételűvé tette. A második számtól kezdve külön dolgoztak, azt már Batsányi készítette el. Kazinczy ezután kivált a társaságból, és megalapította saját lapját, az Orpheust.
A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. 1792-ben a Magyar Museumban megjelent A franciaországi változásokra című verséért feljelentették. Nem ítélték el, de ettől kezdve szemmel tartották. Nézetei miatt 1793-ban elbocsátották állásából. Ekkor Forgách Miklós gróf, nyitrai főispán magántitkára lett.
Megvádolták a Martinovics-mozgalomban való részvétellel is. 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása, és a saját védőbeszédében is hangoztatott „veszedelmes elvek” miatt. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került.
Szabadulása (1796. április 23.) után Bécsben vállalt hivatalt. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg (Erdélyi Muzéum V. 1816.).
1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriellát, az ünnepelt osztrák költőnőt, akinek német verseit 1805-ben és 1807-ben kiadta.
Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Volt kufsteini fogolytársa, a bassanói herceg kérésére ő fordította le Napóleon kiáltványát (május 15-én), amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. A békekötés után kivonuló franciákat követve még ebben az évben Párizsba költözött. Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatást nyújtott neki.
A császár bukása után Batsányi jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt a felső-ausztriai Linzben.
A kulturális életbe már nem tudott bekapcsolódni, így az ortológus–neológus vita idején is az ortológusokat támogatta - valószínűleg információ hiányában, de magyarázzák Kazinczy ellenérzésével is. 1824-ben kiadta Faludi Ferenc verseit.
Hitvesének elvesztése (1839. július 24.) után egyre nehezedőbb magányban élt 1845. május 12-én bekövetkezett haláláig. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia felvette levelező tagjai közé. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta. Magyarországon csak két évvel halála után tudták meg, hogy már nem él.
85 éve hunyt el Krúdy Gyula
Krúdy Gyula Nyíregyházán született az elemi iskolát is itt végezte. A gimnáziumi éveit Szatmárnémetin (1887-1888), Podolinban (1888-1891), majd ismét Nyíregyházán (1891-1895) végezte.
A gimnáziumi évek alatt 1892-ben a Nyíregyházi Sajtóiroda alapító tagja volt, ez évben jelent meg nyomtatásban első novellája is. Ezután időlegesen újságíró lett Debrecenben, majd Nagyváradon, 1896-ban Budapestre költözött a Fővárosi lapok és az Egyetértés lapoknak dolgozott. 1897-ben havi rendszerességgel öt-nyolc novelláját is publikálták.
Már húsz éves kora előtt megjelent első saját könyve az: Üres a fészek című novelláskötetben.
1899 telén megházasodott (Spiegler Bella), ebből a házasságából később három gyermeke született. A Nyugat mellett több folyóirat munkatársa is volt.
Az országos sikert az 1913-ban megjelent „A vörös postakocsi” című regény hozta meg számára a Szindbád-sorozat mellett.
Válása után 1919 nyarán ismét megházasodott (Rózsa Zsuzsanna), egy gyermek született ebből a házasságából.
Az őszirózsás forradalom aktív résztvevője volt, később emiatt mellőzték művei kiadását.
1926-1927-ben évek óta lappangó betegsége miatt szanatóriumba került nehézlégzés, máj, gyomor, tüdőproblémák, szervi szívbaj betegségekkel, kezelése átmenetileg javított egészségi állapotán.
Szegénységben, eladósodva élt, alkoholproblémái is visszatértek, míg kiújuló betegsége 1933. május 12-én halálához vezetett.