Konzervált szilveszteri évhívogató, epilógussal
(Felhasználható 2998. december 31-ig, bármelyik évben)
Új esztendőt még sose hívtam hexameterben,
ám e köszöntőm végre homéroszi forma vezérli:
íme, a lenge sorokban fél tucat éppen a versláb:
lépdel a spondeus és trocheus – míg gyors anapesztek
úgy iramodnak, mint az idő fut az emberi létben.
Jöjj hát kétezer és valamennyi! Ni, meg se nevezlek –
úgyis elillansz, merthogy az év mind tűnik azonnal,
mindegy, hogy mi az évszám! Száll az idő! Jön az új év,
s hipp-hopp, csatlakozik tovaröppent társaihoz majd:
jön s már távozik is! Leverő az idő suhanása!
S mégis, merthogy az ég úgy óvja, vigyázza a lelket,
új esztendőnk, hívunk most is, telve reménnyel,
s kérünk téged, kurta idődben légy igaz őrzőnk!
Várunk rád bizakodva, a szívünket felajánljuk:
istápolj minket majd szívbeli gyermekeidként!
Epilógus – magyaros verselésben
Új esztendőnk légyen mindnyájunk nagy éve,
szeretgető tere, pátyolgató réve:
kerüljön együvé a széthullott kéve,
jusson diadalra az igazság érve,
s a valóban méltó földi útra térve –,
kiteljesedhessen létünk embersége!
2017. 12. 31.
Horváth Ferenc