Kétezer-tizenhatban, az év szilveszterén –
kétezer-tizenhétre les már e költemény.
Jusson majd ízes étek, frissítsen hűs ital,
legyünk testben erős és lélekben fiatal.
Szívünkbe más ne fusson, csak jóság és öröm,
maradjunk kívül minden embert bántó körön.
Ha komoly is az élet, olykor derítse játék:
érezhessük, az élet Istentől nyert ajándék.
Becsüljük meg a percet, az órát és az évet,
mindegyik pillanatban leljünk valami szépet.
Kívánok boldog évet, számtalan leggel én –
kétezer-tizenhétnek talányos reggelén.
Mindnyájunknak kerüljön okkal elismerés,
kimondott szavainkat véshesse kőbe kés.
Mind legbévül világló titkos csillag legyünk,
igaz szívűnkben nyíljon végtelenre egünk.
Méltó célokra nézzünk, kitartón, újra s újra:
égi lámpás vezessen – mindig valódi csúcsra!
Horváth Ferenc