Ki gondolta volna, hogy a Veresegyházi Általános Iskola elvégzése után az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium falai között, s majd az Orvosegyetem padjai között is oly sokat gondolok majd erre a tájra, valamint az évek alatt megszeretett társakra, tanítóimra, ismerőseimre, hogy 1989 decemberétől 1993. decemberéig a Veresi Hírmondó 23 lapszámába mintegy 66 írást jelentetek meg ismert és kevésbé ismert emberekről.
Korábbi köteteim után ( Gyurkovics mint olyan, 21 érdekes orvos, A gyanakvó ember ) most a közel 800 kisebb-nagyobb újságban, folyóiratban megjelent írásomból válogattam 85 verset, riportot, esszét, elbeszélést egy kötetbe, amelynek a „Vendégségben” címet adtam.
Jónéhány veresi ismerősre lelhetünk a különböző fejezetekben : Varga Gyula bácsi és felesége, Ilonka néni alakja mellett Helembai Lászlóné, Ilonka néni néven ismert újságárus, Bella János „szaki” tanár úr, valamint Petrovics Lajosné, elsős tanítónk arca ott lebeg a sorok felett csakúgy, mint szeretett nagyanyám arca.
Így fér meg bennem az ő szeretetük-emlékük csakúgy, mint – többek között - a csecsen költők hazafiassága, Omar Khajjám gyönyörű perzsa versei, Latinovits Zoltán színészkirálysága, Makovecz Imre épületcsodái, Tagore mély lelkületű sorai, Bertha Bulcsu mesteri elbeszélései, Pál apostol levelei.
De a könyv nem jöhetett volna létre Kosztolányi nélkül:
„Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
D.Nagy Imre