125 éve halt meg Arthur Rimbaud, francia költő
Arthur Rimbaud 1854. október 20. született Charleville-ben (e. sárlövill). A félárva fiút anyja bigott szellemben nevelte: szigorú katolikus iskolába járt és kiváló tehetségnek bizonyult.
1870-ben írta első francia nyelvű verseit. „Végigjárta a francia irodalom egész skáláját” – írta róla Somlyó György. Verspróbálkozásai a régi idők költészetétől vezették a kortárs irodalom felé. Paródiáiban kitűnő érzékkel jelenítette meg a kor népszerű költőinek ízlésvilágát és poétikai sajátosságait, de újító törekvéseinek sem szabott korlátot.
1870 augusztusában megszökött hazulról és a francia–porosz háború zavaros időszakában Párizsba ment. Mivel pénze nem volt, már a pályaudvaron letartóztatták, mert élelmet lopott. Innentől élete a szökések és csavargások története.
Ekkori verseiben az üde kamaszbáj vadsággal és az ösztönvilág mélyéből feltörő vágyakkal keveredik. (A völgyben egy katona alszik; Kóborlásaim; A kísértő).
1871 szeptemberében kötött barátságot Paul Verlaine-nel. Kapcsolatuk szerelemmé érett, örömeivel és gyötrelmeivel felnőtté avatta a kamasz ifjút. A párizsi bohém világ életét élték, ennek legfőbb ismertetőjele a polgárpukkasztó attitűd, a megbotránkoztatás és a botrány. Együtt becsavarogták Belgiumot, Londont és Dél-Angliát. Verlaine még a családját is elhagyta érte. Kapcsolatuknak Verlaine pisztolylövése vet véget. 1873 júliusában Brüsszelben a feldúlt, szenvedélyes Verlaine féltékenységében rálőtt barátjára.
1872-től Rimbaud költészete megváltozott. A kötött formákat elhagyta, helyettük a prózakölteményeket és szabadverseket kezdett írni (Színvázlatok). Utolsó művét, az Egy évad a pokolban című önéletrajzi ihletésű munkát 1873-ban nyomtatták ki Brüsszelben 500 példányban, de forgalomba csak Rimbaud halála után tíz évvel kerül, mert a kiadás költségeit anyja nem fedezte, így a kiadó megtartotta a példányokat.
Rimbaud a krízist követően fokozatosan felhagyott a költészettel, irodalmi kapcsolatait felszámolta. Mindössze három termékeny évet tudhatott maga mögött, de tehetsége és korlátoktól mentes személyisége a világirodalom legjelentősebb költőinek sorába emelte.
További életét a csavargás, a kereskedelem, az egzotikus utazások töltötték ki. A hetvenes évtized második felében Európában kóborolt, később a holland idegenlégió egyik hajóján Jávára is elvetődött. Innen egy skót tengerjárón tért haza, matrózként. Járt Stockholmban mint kereskedő, majd az afrikai utazások következtek. A nyolcvanas években Adenben, Kairóban és a délkelet-abesszíniai Hararban tűnt fel. Itt dolgozott egy francia kereskedelmi cég alkalmazottjaként. 1885-ben pedig fegyverkereskedelemmel foglalkozott.
Az európai ember számára szinte elviselhetetlen körülmények között eltöltött évek aláásták egészségét. 1891. november 10-én, harminchét évesen Marseille-ben halt meg.
15 éve hunyt el Kenneth Elton "Ken" Kesey, amerikai író
1935-ben született Coloradoban, de Oregon államban nőtt fel, ahol szüleinek jól menő tejgazdasága volt, ami lehetővé tette számára a mesés gyermekkort, szabadon játszhatott erdőn-mezőn. A túlzott szabadságnak ára is volt, mikor középiskolába került, hiába volt jó képességű, és szeretett olvasni, gondok voltak a magaviseletével, sokkal jobban érdekelték a sportok, a csínyek és társai szórakoztatása, mint a tanulás. Nem is író szeretett volna lenni, inkább a színészkedés felé kacsintgatott, de közben az oregoni egyetemen újságírást hallgatott. Az egyetemnek elsősorban feleségét köszöneti, akit ott ismert meg, és akivel huszonkét évesen össze is házasodtak. A nagy kiugrást egy ösztöndíj jelentette, ami miatt látogathatta a híres Stanford egyetem óráit, és kreatív írást tanulhatott, de a tanárai ekkor nem tartották kiemelkedőnek a teljesítményét, inkább csak saját szórakozására írogatott.
Az anyagi problémák miatt 1959-ben különös módját választotta a pénzkeresésnek: a CIA által támogatott gyógyszerkísérletekben vett rész. Többek között az LSD, a kokain, és a meszkalin hallucinogén hatását vizsgálták az önkénteseken, később az intézet elmeosztályán is dolgozott betegfelvigyázóként. Ez a két esemény meghatározónak bizonyult az életében, mert hatására még abban az évben elkezdett írni egy regényt, ami egy elmegyógyintézetben játszódik. A Száll a kakukk fészkére összefoglalja mindazt, amit a kiszolgáltatottságról, emberségről és embertelenségről megtanult ezekben az időkben. A regényben a szigorú szabályok szerint működő bolondokháza mindennapjait borítja fel az oda nem illő, életrevaló MacMurphy érkezése, aki az ápoltakat fellázítja és a Főnővérrel utolsó vérig tartó csatát vív. Mindezt Kesey a magát némának tettető indián szemszögéből meséli el, aki önmaga alteregója. A könyvet az olvasók és kritikusok egyaránt lelkesen fogadták, amit kezdetben Kesey fel sem tudott fogni. "Telt múlt az idő, jöttek a kritikák és rájöttem, hogy nagy könyvet írtam. De miközben írtam, ez eszembe sem jutott." - kommentálta váratlan fogadtatást.
Hiába írt Kesey ezután még öt regény, ezt a teljesítmény sosem tudta megismételni, így a közönség szemében jórészt egykönyves szerző maradt. Ráadásul elkészült a Száll a kakukk fészkére filmváltozata is, egy zseniális regényből egy zseniális színésszel, Jack Nicholsonnal, aki végképp feledhetetlenné tette MacMurphy-t.
Talán, mert azt hitte, ettől jobb író lesz, talán csak indián őseitől örökölt vándorszelleme hajtotta, hogy ezután Kesey utazgatni kezdett keresztül-kasul Amerikán egy színesre festett kisbusszal. Ezeket a kóborlásokat Jack Keruac is megirigyelhette volna, örökké úton voltak zenészek és kábítószerek társaságában, ők voltak a Merry Pranksters (nagyjából annyi, mint Vidám Kópék). Ahol megálltak, ott kábítószeres happeningeket és koncerteket tartottak, de ez nem segített az írásban, csak egyre mélyebbre merült az önpusztítás és a drogok mocsarában. Nem élhetett így a végtelenségig büntetlenül, 1965-ben Kesey-t marihuana birtoklás miatt letartóztatták, először öngyilkosságot tettetett, és Mexikóba menekült. Amint újra hazája földjére lépett, letartóztatták és öt hónapot börtönben is töltött. Innentől unalmas, vagy mondhatni botránymentes napok következtek, visszavonult egy oregoni farmra, de a zűrös élet nyomot hagyott az egészségén, végül 2001-ben, hatvanhat évesen rákban hunyt el.
De a nevét halhatatlanná tette, hogy a Száll a kakukk fészkére mit sem vesztett népszerűségéből a születése óta eltelt ötven évben és a kérdés sem változott: Ki számít őrültnek egy őrült világban? Az, aki tetti, hogy bolond maga is? Vagy az, aki vállalja, hogy épelméjű és örökre kívülálló marad? Ken Kesey életével és regényével az utóbbi mellett tette le a voksát: különc volt és önpusztító, de legfőképp nagyszerű író.
