100 éve született Mészöly Dezső
Szülei Mészöly Gedeon műfordító és vígjátékszerző (1880-1960) és Magay Berta voltak. Szegeden és Sárospatakon végezte középiskolai tanulmányait, 1936-ban érettségizett, majd a budapesti Református Teológiai Akadémián tanult 1940-ig. 1942-ben a Kolozsvári Egyetemen szerzett bölcsészdoktori címet François Villon művészetéből. Emellett a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt 1940-1943 között.
1946-ban a Nemzeti Színház dramaturgjaként kezdett el dolgozni, közben Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. 1948-ban a Madách Színházhoz került, ahol szintén dramaturgként dolgozott. 1951-től három évig a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán tanított. 1958-ban távozott a Madách Színháztól, 1963-ig szabadúszó. Ekkor lett a Magyar Televízió munkatársa, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott.
1987-ben a Magyar Shakespeare Bizottság tagja alelnökévé választották. 1992-ben előbb a Magyar Televízióban, később a Duna TV-ben havonta megjelenő Lyukasóra című irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője. Ugyanebben az évben az újonnan alakult Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották.
110 éve született Robert Merle
Pied-noir (algériai francia telepes) családból származott: nagyapja – a francia betelepítési politika során – települt át Algériába. Az író Tebeszában született 1908-ban, majd tízéves korától Párizsban élt. Középiskolai tanulmányai után a Sorbonne-on filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott, doktori disszertációját Oscar Wilde-ról írta. Részt vett a II. világháborúban: harcolt a Dunkerque-nél, majd három évet német hadifogságban töltött.
A háborús élményeit megelevenítő Két nap az élet című regényéért 1949-ben Goncourt-díjjal – a legrangosabb francia irodalmi díjjal – tüntették ki.
A felszabadulás után a rennes-i, a toulouse-i, majd az algíri Caen egyetemen angol irodalmat tanított. 1965-től a Párizs-Nanterre-i egyetem professzora volt.
Merle már ifjúságától rokonszenvezett a kommunizmussal. Szemben állt saját országának vezetőivel is, kiállt Algéria függetlensége mellett. Tagja volt a Francia Kommunista Pártnak egészen a Szovjetunió 1979-es afganisztáni bevonulásáig. Mivel a megszállást elítélte – gyarmatosításnak nevezte –, a kommunista párt kizárta soraiból.
1977-től folyamatosan írt, évente jelentek meg regényei. Tanári elhivatottsága és történelemszeretete regényeiben is megnyilvánult: hősei általában ismert, valós személyiségek voltak, műveiben a történelem eseményeit fikcióval színezte, de mindig a tények talaján maradt; „módszere az alaposság volt. Íróként egyszerre figyelt a mondanivalóra, a szereplőkre és a történetre, nem hagyta, hogy az olvasó figyelme egy percre is ellankadjon, a témaválasztástól függően eposz-szerű, nagy ívű elbeszélést vagy éppen precíz, tömör regényt írt.”
„Merle sokat és jól tudott: ismerte a történelmet, a művészeteket, a tudománytörténetet, a régi párizsi fürdőkben dívó szokásokat, s a génkutatás aktuális eredményeit, de mégis, amit legjobban ismert, az a mese. Merle írásmódja maga a kaland az olvasó életében. Ez a szerző úgy nyitott ablakot a múltra, hogy a feltáruló panorámában a király volt a díszlet, s a trónja alól kikandikáló szőnyeget egykor megszőtt asszonyok a főszereplők. Kiváló érzéke volt az apróságok, a jelentéktelennek tűnő részletek és a részletekben rejlő groteszk, abszurd iránt.”
„Robert Merle hazánkban az egyik legnépszerűbb francia író, minden könyvét lefordították és összesen 3,5 millió példányban adták el, az Európa Kiadó 81 kiadásban 22 művét jelentette meg. Bátor társadalomkritikája, nem lankadó felelősségtudata, szerencsés témaválasztása, fordulatos, gazdag meseszövése világszerte megbecsült íróvá avatta”.
95 évesen szívinfarktusban halt meg.
80 éve hunyt el Karinthy Frigyes
Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. 1886. január 3-án evangélikus vallásra tért ki feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri evangélikus templom lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet. Az édesanya, Engel Karolina (1850–1895) halála után az apa egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.
1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.
1905-ben tett érettségi vizsgát, majd utána matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.
1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhírű lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.
1936. május 4-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Egyes szóalkotásai (például halandzsa) és kifejezései ("magyarázom a bizonyítványomat") a mai köznyelvet gazdagítják.
45 éve hunyt el J.R.R. Tolkien
1892. január 3-án született Bloemfonteinben, Dél-Afrikában. Apja, az angliai Birminghamből származó Arthur Tolkien előbb banktisztviselőként dolgozott a fokvárosi Bank of Africánál, majd 1890-ben bankigazgató lett. 1891. április 16-án vette feleségül a szintén birminghami Mabel Suffieldet a fokvárosi katedrálisban.
Három éves volt, amikor édesanyjával és öccsével hazaköltöztek Angliába. 1896. február 15-én Arthur Tolkien elhunyt agyvérzésben, és Bloemfonteinben temették el. Bányákba fektetett kevés tőkéjének osztaléka annyira volt csak elég, hogy a családnak ott kellett hagynia a villáját, és nyáron a Birmingham közelében lévő Sarehole nevű faluba kellett költöznie, ahol Mabel egy helyi földbirtokostól bérelt egy kis lakást.
A vidéki élet a kis John Ronaldra nagy hatást gyakorolt. Édesanyja kezdte őt és az öccsét tanítani, mert tudott franciául, latinul és németül, valamint tudott zongorázni, és szépen rajzolt és festett. John Ronald már négyévesen tudott olvasni, és a nyelvek iránt is megmutatkozott a tehetsége. Ügyesen rajzolt, főleg fákat és tájképeket. Hét éves lehetett, amikor saját történetet kezdett írni, amely sárkányokról szólt.
John Ronald 1900. szeptemberében felvételt nyert a King Edwardba, abba az iskolába, ahová apja is járt. A tandíjat egy Tolkien nagybácsi fizette, aki mégsem vette olyan szigorúan a vallási különbségeket. Az iskola azonban Birmingham központjában volt, négy mérföldnyire a lakhelyüktől, így John Ronaldnak gyalogolnia kellett, mert nem volt pénzük vonatra. Mabel talált egy házat Moseleyban, amely közelebb volt az iskolához, és a villamosvonal mellett volt.
Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett. Egy panzióban éltek, ahol rátalált John-ra a szerelem, Edith Mary Bratt személyében. A gyámja Tolkien nagykorúságáig eltiltotta őket egymástól mivel, azt látta, hogy a lány túlzottan eltereli Tolkient a tanulásról A tilalom lejártával aztán Tolkien feleségül vette Edithet 1916. március 22-én. Férje hatására ő is áttért a katolikus hitre.
Már fiatalon rajongott különféle nyelvekért. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a welsh (walesi), a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Az oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását. 1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában. Ő és barátai megalapították a T.C.B.S.-kört, ahol először ott olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündék, orkok és hasonló mitológiai alakok.
Tolkien az első világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Ott szemtanújává vált sok barátja halálának. A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi Új Angol Szótár készítésében. Ekkor családjával Oxfordba költözött. 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott, mivel leedsi egyetemen vállalt munkát; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.
1917-ben született első fia, John; 1920-ban második fia, Michael; 1924-ben pedig harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien. 1929-ben lánya született: Priscilla Mary Anne Reuel.
1973. szeptember 2-án halt meg, gyomorfekély fertőzésben.