Első 20 évét így foglalta össze: "1942. augusztus 10-én születtem. Egyéves koromig lelencházban éltem, ezután kerültem nevelőszüleimhez...Az általános iskola 8 osztályának elvégzése után a Vörösmarty, a Bolyai, végül az Eötvös Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. 1962-ben főleg anyagi okok miatt nappali tagozaton megkezdett tanulmányaimat levelező, illetve esti tagozaton fejeztem be. Legmagasabb iskolai végzettségem: gimnáziumi érettségi. 16 éves koromban otthonról elköltöztem, azóta fizikai munkából tartom fenn magam."
Első elbeszélései A fűtő címmel 1975-ben jelentek meg. Ezután írásaiból élt meg, a Mozgó Világ című folyóirat munkatársa volt. Sajátos stílusa rövid életpályája ellenére jelentőssé teszi életművét.
1976-tól szabadfoglalkozású íróként próbálta fenntartani magát. Az új prózaíró nemzedék jellegzetes képviselője. Kezdeti kísérletező műveiben a filmtechnikát alkalmazó novellái után talált rá saját írói világára.
A Márai-novellák, s legfőképp A halál kilovagolt Perzsiából hősének belső beszéde az író helyzetelemzése, melyben a hős, kívülről nézve önmagát, elemző tárgyilagossággal rögzíti az alkoholfüggőség, a szenvedély és szenvedés különböző fázisait. Az író az idézetek, az idegen szövegek gyakori beépítése a filmes vágások és a montázstechnika révén a nyolcvanas évek új prózai törekvéseinek az előfutára. Műveiben megjelenik precizitása, a leíró epikus magatartás és az élethelyzetek végletessége.
Prózáiban az egyén szabadságának igénye fogalmazódik meg. Az allegóriát is felhasználó kisregényei (A fűtő, A véradó) is az igazságnak és a szabadságnak ezt a felfogását hirdetik. Prózáit jellemzi még az álom és az ébrenlét, a vízió és a realitás kettőssége. Kései novelláiban, kisregényeiben(pl."Jézus menyasszonya") az abszurd látomásos világ uralkodik. Szociográfiai munkája (Az elkülönítő 1975) a hatalom tiltakozását váltotta ki. Írt drámákat is (A herceg, Dinamit). Élete végéig foglalkoztatta a film, de tervei korai halála miatt nem valósulhattak meg.