100 éve született Devecseri Gábor
Költő, író, műfordító. Tanulmányait Budapesten végezte, a Ref. Gimnáziumban érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1939-ben görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett, 1941-ben doktorált, 1942-1945 között a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt.
15 éves korában jelent meg első, Karinthy Gáborral közös kötete, majd 1936-ban első önálló kötete (A mulatságos tenger). Költeményei a Nyugatban és a Szép Szóban jelentek meg. 1938-ban adta ki Kerényi Károly bevezetésével Catullus összes költeményeit, majd sorra jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszisztratéja (1943). 1946-tól két évig tanársegédként a budapesti egyetem Görög Intézetében dolgozott, majd 1948-tól 1954-ig őrnagyi rangban irodalmat tanított a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján.
1949-1951 között az Írószövetség főtitkára volt. Versei, tanulmányai mellett ekkor jelentek meg azóta több kiadást is megért, híres műfordításai: Homérosz Odüsszeia (1947), Iliász (1952). 1953-ban Homérosz fordításáért Kossuth-díjjal jutalmazták.
1953-56 között a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. 1956. október 27-i nyilatkozatával a forradalom mellé állt. 1956 után írásaiból élt. Olyan jelentős fordítások köthetők nevéhez, mint az Anakreóni dalok (1962); Firdauszi: Királyok könyve (1959) és Ovidius: Átváltozások (1964). Több mint harminc antik drámát (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Plautus) és több száz lírai művet fordított. Tanulmánykötetei és útinaplói is az antikvitás és a görög kultúra emlékeivel vannak átitatva: Műhely és varázs (1959), Kalauz Homéroszhoz (1970), Homéroszi utazás (1961), Epidauroszi tücskök, szóljatok (1969). Hosszú betegség után 66 éves korában hunyt el.
115 éve született John Steinbeck
1902. február 27-én született a kaliforniai Salinasban John Steinbeck Nobel-díjas amerikai író.
Apai ágon német, anyai ágon ír bevándorlók leszármazottja volt. A helyi középiskola elvégzése után a Stanford Egyetemen tengerbiológusnak készült, mellette angol irodalmat hallgatott s dolgozott is. Szívesen forgott fizikai munkások körében, akikről később műveinek nem egy alakját mintázta. Őszinteségükön és bátorságukon túl csodálta az úgynevezett magas életben maradási hányadosukat is, amelyet ő az emberi siker lényeges bizonyítékának tekintett.
Steinbeck 1926-ban hátat fordított az egyetemnek és New Yorkba ment újságírónak. A mindig zajos és nyüzsgő várost nem tudta megszokni, inkább visszatért Kaliforniába, ahol egy Lake Tahoe-i üdülő gondnoka lett. Itt írta meg 1929-ben első regényét, az Egy marék aranyat, amely azonban A mohos szikla című következő regényével együtt szinte észrevétlen maradt. Nem aratott sikert akkor még az 1935-ös Kedves csirkefogók című regénye sem, amelyben a Kaliforniában élő paisanók (mexikói-amerikai etnikum) gondtalan, naplopó életmódját mutatta be.
A harmincas évek közepére érdeklődése egyre inkább a társadalmi visszásságok felé fordult, ekkor keletkezett egyik legerőteljesebb regénye, a Késik a szüret, amely a kaliforniai vándor gyümölcsszedők sztrájkjáról ad megrázó képet. Sikert aratott az Egerek és emberek is, amelynek színpadi és filmfeldolgozása is készült. A gazdasági válság hatására írott művei közül kiemelkedik a Pulitzer-díjjal jutalmazott Érik a gyümölcs (1939). A regény fogadtatása vegyes volt: Kalifornia konzervatív körei kiátkozták, sok helyen elégették, az olvasók körében azonban siker volt, s népszerűségét növelte az 1940-es filmváltozat is.
A negyvenes évek közepére Steinbeck befutott író lett, New Yorkba költözött, s sok időt töltött külföldön. A második világháború idején a Herald Tribune haditudósítójaként Nagy-Britanniába és Dél-Európába utazott. Ebben az időben született meg a Lement a hold című antifasiszta regénye.
A háború után a fotóriporter Robert Capával hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, erről képes útinapló is készült. 1952-ben jelent meg az Édentől keletre című családregénye, az ennek utolsó részéből Elia Kazan által rendezett filmben debütált az ifjú James Dean. Steinbeck Rosszkedvünk tele című regényét a kritika fanyalogva fogadta, amin az sem változtatott, hogy 1962-ben életművéért megkapta a Nobel-díjat.
1963-ban az író kulturális csereprogram keretében európai körútra indult, Budapesten is járt. 1962-ben jelent meg a kedvenc uszkárjával tett amerikai útjáról szóló Csatangolások Charley-val című útirajza. Bár élete addigi részében a haladó politikai és társadalmi erők mellett foglalt állást: az 50-es években Arthur Miller író védelmében írt cikket, a 60-as években egyetértett a feketék polgárjogi mozgalmával, mégis a vietnámi háború idején a katonai beavatkozás mellé állt, s tudósításokat is küldött az ázsiai országból. Ezért sok támadás érte, amit az író nehezen viselt, egészsége is megromlott, s 1968. december 20-án New Yorkban meghalt.
Egy amerikai kritikusa írta róla: „Steinbeck helye az irodalomban biztosítva van. Élni fog számtalan író munkájában, mindazokéban, akik megtanulták tőle, hogyan kell az elfelejtett embereket felejthetetlenül bemutatni”.