Őszi Róbert a Piri néni könyvek megalkotójaként lett az egyik kedvenc magyar íróm. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan ír más témában. Lássuk!
Gusztáv a főhősünk fiatal, gazdag fiú, aki az életét egy ükrokonának meséli el.
A könyv elején nehezen rágtam át magam. Adva van egy fiú, akinek a szülei egy balesetben meghalnak… a húgát rokonok nevelik, mert ő erre alkalmatlan és van neki elég baja egyébként is, meg amúgy se menne… elkezdi az egyetemet, de nem igazán izgatja, csak kell valami elfoglaltság, hogy annyira ne unatkozzon... A szülei nagy vagyont hagytak rá, de a pénz őt annyira nem érdekli... ugye, eddig ez nem igazán teszi szerethetővé. Nyafka úri ficsúrnak tűnik, aki életcél nélkül létezik, és az aktuális kedve szerint csinálja, amit akar és amit nem akar azt nem.
De beleszeret Olgába, a könyvtáros hölgybe és eldönti, neki kell ez a nő, de mindenáron. Persze ahelyett, hogy udvarolna, elmondaná mit érez, gondolkodni kezd: „20 évvel idősebb nőt szeretni… mit szólnának hozzá, és amúgy is, Olga elhajtaná, esély nélkül hagyva szerelmük kibontakozását, pedig Gusztáv tudja és érzi, hogy az univerzum is egymásnak rendelte ám Őket. Hát mit van mit tenni, tervet sző.
E tervben a szerepet kap Olga munkahelyén a takarítónő éppúgy, mint Gusztáv nagybátya. és a történet e ponttól kezd nagyon érdekessé válni.
Aki ezt a könyvet kézbe veszi, kap egy jó történetet, ami cselekményes, jól összerakott, jó stílusban íródott, amire nem tudjuk rámondani, hogy „csak egy szerelmes regény”, azt sem, hogy krimi, és nem ígérek happy endet sem a végére. Nagyon nevetni sem fogunk rajta, maximum kicsit kuncogunk, de cserébe van benne történelem – magyar is, lengyel is – van társadalomkritika, és minden más, ami jóvá tesz egy kortárs regényt, amely a végére igazán csavaros és izgalmas lesz, s mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, és nagyon izgulunk, hogy megtudjuk-e, miért is a Szkafander lett a mű címe.