Amikor egy férfi érzésekről ír a gyerekneveléssel kapcsolatban, az ebben az esetben 174 oldalnyi sírva nevetést eredményez. Vagy női mivoltomnak köszönhető ámuló kis sóhajok formáját hozza, könnybe lábat szemmel. De volt nagyon komoly bólogatás is olvasás közben, igaz, több volt a hangos röhögés...
Vegyük a történet főszereplőjét, egy nem túl tökéletes férfit, igen egy férfi írja a könyvet, ami beismerésekkel van tele, az elkövetett hibáival, és mi így is nagyon szeretjük.
(Bár nőként sokszor kaptam a szívemhez, és tuti ha, az én férjem csinálna ilyeneket, biztos sok időt töltene a kanapén...) De mi nagyon nevetünk rajta, és az, hogy elismeri leírja botlásait, és ahogy ezt teszi... Jaj na! Minden hibája megbocsátást nyer.
Egy őszinte, érzelmekben gazdag, elgondolkodtató könyvecske arról, hogy hiába vagyunk felnőttek, akik mindent (is) jobban tudnak a gyermekeinknél, azért mi is hibázunk, és talán az őszinteség az, ami hiteles szülővé tesz.
Bodnár Anita