Fájintos könyv ez, az már biztos. Nem hagyhattam ki ezt a szóhasználatot, ahogy az író sem. Jó ízű ez a szó. Ritka ma az a regény, amit ennyi örömmel, mosolygással és szeretettel lehet olvasni.
Az író lenyűgöző szókinccsel rendelkezik. És ha ez nem lenne elég, akkor a szleng alkalmazásának művészetében is mesteri fokon áll. Tűpontosan képes érzékeltetni a szereplők legapróbb tulajdonságait is. Végtelen jártasságára a millenniumi Magyarország történelmi eseményeiben alig lehet szavakat találni. Nagyon találó, hogy olyan neveket használ, amelyek mögött valódi, korabeli személyiség áll. Bár nem tudunk róluk sokat, Böszörményi Gyulának elhisszük minden egyes állítását. Ha ő azt mondja fehér, akkor az valóban az is.
Lebilincselő a könyv filmszerűsége. Képkockánként elevenedik meg előttünk 1896 Budapestje, a korabeli forgatag, sokszínűség.
Az ezeréves ország ünnepsorozata közepette súlyos titkokkal övezve eltűnik egy fiatal lány. Már az első oldalakon megtapasztalhatjuk, hogy bár a korok változnak, az emberi kapzsiság, becstelenség, pénzsóvárság ismerősként köszön vissza a lapokról. Az emberi jellemvonások nem cserélődnek, legfeljebb a díszletek és a jelmezek.
A 16 éves Hangay Emma Marosvásárhelyről érkezik a fővárosba, hogy részese legyen az ünnepségeknek. De már a megérkezésének második napján nyoma vész.
Négy évvel később 17 éves húga indul keresésére, aki rátermett, kalandvágyó és élelmes hölgy fiatal kora ellenére. Mili kisasszony kis híján szintén bajba kerül, ahogy a nővére is, de izgalmas kalandok részese akkor lesz csak, amikor megismerkedik a morcos, nem túl barátságos Ambrózy báróval.
A szereplők szélvész gyorsan lépnek elénk a könyv lapjairól és pillanatok alatt magukkal sodornak bennünket a pesti utcákra, a magára talált főváros kulisszái közé. A lüktető világváros mindenféle ember búvó-és menedékhelye, ahol egy fiatal lány aligha boldogulna, ha nem lenne segítője egy félkarú mesterdetektív.
A regény elevensége egy pillanatra sem engedi lankadni az olvasó figyelmét. Minden adott, ahhoz, hogy ne tudjuk letenni. Titok, talány, gonoszság, kíváncsiság, jóság.
Remek elegy ez.
Slepper, ispotály, skibler, brámázó és még sok ilyen szó teszi különleges hangulatúvá a művet. Aki egy igényes, izgalmas, a maga nemében romantikus olvasmányra vágyik, nem fog csalódni.
A gázlámpákkal megvilágított, ragyogó Budapest és Böszörményi Gyula is tud újat mondani még azoknak is, aki nem tegnap kerültek ki az iskolapadból. Csillagos ötöst ér a mű, ha szabad ezt mondanom.