Irodalmi évfordulók - november 11.

 

225 éve született Katona József

Katona JózsefKatona József 1791. november 11-én, Kecskeméten született. Édesapja Katona József takácsmester, édesanyja Borbák Ilona.

1798-1802 között a kecskeméti római katolikus elemi iskolába járt, majd Pesten, Kecskeméten és Szegeden a piaristáknál töltötte gimnáziumi éveit.

A Pesti egyetemen tanult jogot, és ezzel egyidejűleg a főváros színházi életéből is kivette részét. Katona József, számos színdarabot írt, fordított és német melodrámai munkákat adaptált a magyar színpadra.

1816-ban letette az ügyvédi vizsgát, majd 1820-ig ügyvédként tevékenykedett Pesten. Reménytelenül szerelmes volt Déryné Széppataki Róza nagy színésznőbe, aki sosem viszonozta érzelmeit.

A Bánk bán első változatát 1815-ben írta meg, a darab ősbemutatójára pedig 1833-ban került sor. 1815-ben egy kolozsvári folyóirat irodalmi pályázatot hirdetett (történelmi dráma, magyar háttérrel), melyre Katona József is beküldte fő művét a Bánk bánt. A verseny eredménye nagy csalódás volt Katona József számára, ugyanis az ő művét még csak meg sem említették az eredményhirdetéskor. 1820-ban átírta a darabot és magánkiadásban tette közzé, de az 1830-as évek közepéig továbbra is észrevétlen maradt.

Visszatért szülővárosába, Kecskemétre, és életének utolsó 10 évében már nem írt több színpadi darabot. 1830-ban, Kecskeméten halt meg szívrohamban.

 

195 éve született Fjodor Dosztojevszkij

DosztojevszkijDosztojevszkij 1821. november 11-én, Moszkvában született, a szegények kórházában, ahol apja orvosként dolgozott. Apjának nehéz természete miatt nem volt könnyű élete a családnak. 16 éves korában elveszítette édesanyját, aki tüdőbajban halt meg.

18 éves volt, amikor megint szörnyű tragédia érte. Apját, aki egy kisebb földbirtokot vásárolt, jobbágyai a kegyetlen bánásmódja miatt megölték. A hét testvér így árvasorsra jutott. Dosztojevszkij bátyjával együtt hadmérnöknek tanult, mert apjuk annak idején erre kényszerítette őket. 1843-ban dolgozni kezdett, de röviddel ezután felmondott, mert kizárólag az irodalomnak akarta szentelni életét. Az apai örökség egy darabig kitartott, de aztán fordításokkal kellett pénzt keresnie. Már szinte éhezett, mikor első kisregénye, a Szegény emberek 1845-ben megjelent. Ez a mű meghozta számára az elismerést és hírnevet.

1847-től látogatta Petrasevszkij körét, ahol részt vett egy illegális nyomdának a létrehozásában. 1849-ben letartóztatták és a Péter Pál erődben raboskodott. Megszületett a halálos ítélet, de a kivégzés előtt felolvasták neki a cár kegyelmi rendelkezését. Végül 4 év szibériai kényszermunka és életfogytiglan közkatonaság lett a büntetése. 1850-től 1854-ig az omszki erődben raboskodott, ahol epilepsziás lett.

1857-ben megnősült, Marja Dmitrijevna Iszajevát vette el. 1860-ban visszaköltözött Szentpétervárra, ahol bátyjával a Vremja és Epoha című folyóiratokat szerkesztették és adták ki. A Vremja eleinte gyors és jó jövedelmet biztosított nekik, de a cári kormány hamarosan betiltotta az egyik cikk miatt, az Epoha pedig rövid időn belül csődöt mondott. Dosztojevszkij teljesen eladósodott. Bátyja nemsokára meghalt és annak a tartozásait is magára vállalta. Az anyagi gondokat a játékfüggősége csak növelte, ruletten rengeteget veszített. Anyagi nehézségei csak élete végére oldódtak meg.

Szerelmi életét sem kerülték el a problémák. Első felesége gúnyt űzött belőle, nagy szerelme, Polina pedig rövid időn belül elhagyta. 1866-ban jelent meg tizenöt évig érlelődött regénye, a Bűn és bűnhődés. Akkor még nem volt osztatlan sikere, bár az olvasók imádták, a hivatalos kritika vagy elutasította, vagy unottan fogadta. A már 45 éves író ezzel a művével új korszakot nyitott a regény fejlődésében és a világirodalomban. Ugyanabban az évben A játékos című könyvét kellett záros határidőn belül megírnia. Ebben egy 20 éves gyorsírónő, Anna Grigorjevna Sznyitkina volt a segítségére, akivel 1867-ben összeházasodtak.

A hitelezők elől először Párizsba, majd Lyonba menekültek. 1871-ben tértek vissza Szentpétervárra, amikor összegyűlt annyi pénz, hogy Dosztojevszkij ki tudta fizetni adósságait. Ezután jelent meg a Levelek, vallomások című kiadványa, amelyben kifejtette véleményét korának közéleti és politikai kérdéseiről publicisztikus formában. Kritikák, elbeszélések és visszaemlékezések is helyet kaptak ezekben a kötetekben. 1880-ban a moszkvai Puskin ünnepségen elhangzott beszéde nagy társadalmi visszhangot keltett. Nem sokkal ezután meghalt.